Marosvásárhelyen születtem 1969-ben. Tiszalúcon nőttem fel, s itt élek ma is. A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem, majd Sárospatakon szereztem tanítói diplomát. 200o óta írok verseket és prózákat. Festészettel és fotózással is foglalkozom. A Magyar Alkotók Internetes Társulásának vagyok a tagja. Írásaim több antológiában jelentek meg, pl: Az őszi fényben tündöklő szerelem, Őselemek, Természet 2017, Zsongó tündöklés, Időörvény, Az istenek árnyékában, Ne vígy minket a kísértésbe, Kettőezer-kettő éjszaka meséli, Múzsák tánca, Nyitott kapuk előtt, Égtájak, Nyitott szívvel, Lázadó dalnok, Éltető forrás, Aranyló búzaszemek, Tarcali antológia, Szavakba szőtt idő, Földről nézve, Élni Szent Ajándék.

2010-ben beválogattak A Sajó és a Rima mentén című, 20 magyar és 20 szlovák alkotót bemutató kötetbe.

2017-ben a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ által meghirdetett "Életterek a jövőből" c. nemzetközi fotópályázaton 2. helyezést értem el a "Nagyvárosi oázis" című alkotásommal.

Gyermekverseimet rendszeresen közli a Mesefarm.

Három versemet megzenésítette Karády István, Németh Nyiba Sándor pedig 6 versemet.

2019-ben megjelent első regényem Parázsló szív címmel a Könyvműhely kiadásában. 2023-ban jelent meg a Nyári szellő, hová mész? című gyermekverses kötetem.

Kiállításaim eddigi állomásai: Tarcal, Kisgyőr, Sajóvámos, Székesfehérvár, Tiszalúc, Miskolc, Putnok, Budapest, Sárospatak, Rimaszombat, Marosvásárhely.

Gyermekverseim a következő weblapon olvashatóak: https://nyari-szello-hova-mesz.webnode.hu/

Pósa Lajos: Ősszel "Porszem vagyok én csak ezen a világon,
De kegyelmed érzem, nagyságodat látom."

Blaise Pascal: "Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."

"A kereszténység nem arról szól, hogy nekünk mit kell tennünk, hanem arról, AMIT ISTEN TESZ ÉRTÜNK." (Reinhard Bonnke)

Veled élni

Rút voltam, de változni akartam,

s Te legyőzted a változhatatlant.

Sötét mélységből felragyogott fényed,

s elhoztad hozzám a messzeséget.

Elgondoltam, hogyan szolgálhatnálak,

de olykor erősebb volt bennem a bánat.

Átadtam Neked minden terhem,

megmutattad, nem vagyok menthetetlen.

Átöleltél, szívembe írtad, hogy szeretsz,

s hogy ezentúl örökké Te vezetsz.

Betöltötted bennem azt az űrt,

mely a Te lelkeddel egyesült.

Nem számít már, mit sodor elém az élet,

kézen fogtál, nem rémít az ítélet.

Rád bízom magam minden utamon,

s Veled élni a legnagyobb irgalom.

Mikor eljössz hozzám...

Mikor eljössz hozzám,

nem mondom el, milyen rideg volt a reggel.

Milyen kegyetlenül sodort a szél,

s nem tudtam, hová ejt le.

Hogy nem volt illata a virágnak,

és elnémultak a verebek az ereszem alatt.

Mikor eljössz hozzám,

nem fogod látni a könnyeimet,

s a múlt fájdalmát elrejti egy mosoly.

Ma itt járok, hol lábnyomaid

elmosta az idő, a vén koldus.

De nem mondom el,

hogy sápadtabb volt minden éjszaka,

és én a fal felé fordulva vágytam simogató szavaidra.

Mikor eljössz hozzám,

kezed érintése újra felmelegít,

és felragyognak a csillagok.

Fejét felemeli a napraforgó,

hogy lássa ő is, amint felderül az ég.

A sötét árnyak elsuhannak,

s te itt maradsz velem

Ugye eljössz hozzám?

Zuhanás 

Zuhan esőcsepp a fákra,

mint lelkemre - lelked hiánya...