Kiszámoló

Incifinci

Incifinci kisegér,
a zsebembe belefér.
Ott szalad a garázsba,
a zsákomat kirágja.

Van itt finom eleség,
egérkének nyereség.
Egész télen vendégem,
láttam őt a zsemlében.

Ez az egér olyan fitt,
garázsomba diót vitt.
Jó melegen öltözzél,
szép lenne, ha költöznél!

Titok-kapu

Földlabda, földgolyó,

mindenség, mosolygó...

Mély az űr, szétterül,

titok-kapu szenderül.

Csillag-bokor, mécsvilág,

benne vagyok kis virág...

Te meg én

Kezedbe tettem legszebb vágyaim,

repülünk együtt a sóhaj szárnyain.

Lelked a lelkemmel összeér,

én te vagyok, te meg én.

Csokorba szedtem legszebb álmaim,

ismered már a lényem, s árnyait.

Egész lelkem tudja, mi az, hogy bánat,

de éreztem ízét a boldogságnak.

​Lépeget az ősz

Lassan lépeget az ősz,

utat tör az ősi ritmus,

dallammá dobban szívemben

e konok, visszatérő rigmus.

Egy-egy nap még tüntet a nyár,

még titkolja erejét a szél,

s a fák színének karneválján

egyre fáradtabban táncol a fény.

Tavaszi tánc

Hosszú, zord tél, tovatűntél,

vidd magaddal hideged!

Kipattanó rügyek között

a napsugár ránk nevet.

Hóvirágnak harmatcseppel

teli kelyhe integet,

megérkezett madárdallal

a jókedvű kikelet.

Zsong az erdő, enyhe szellő

felszárít árkot, utat,

víg gyerekhad zsenge fű közt

ibolya után kutat.

Új ruháját megcsodálja

sombokor és barkaág,

libben szoknya, lobog fodra,

táncol a sok kis virág.