A kereszt

Miért lenne okom panaszra?
Esedezésem Ő meg nem tagadja.
Igéje biztat, hogy nem hiába vár,
az Ő szeretete engem is megtalál.
Kétségeim is Reá bízhatom,
Tőle jut nékem is irgalom.
Bizalommal nézek a keresztre fel,
Jézus lehajol, magához ölel.

Négy evangélium, s számtalan örömüzenet, melyben üzened, hogy szereted minden gyermeked. Már nem vagyok az, aki egykor voltam..., ajkamon zeng a hálaszó. S magához egyre közelebb von az áldott Örökkévaló.

Üzenet

Rám ragyogott Isten mosolya.

Ez az érzés kék és ibolya.

Tekintete meleg és gyönyörű azúr:

Az ellenségeimet is szereti az Úr!

Folt-kaland

Volt egyszer egy folt,

kék tintából volt.

Valamit gondolt,

és már ott se volt.

Elindult világgá, el, tova,

hívta a kaland szava.

Megirigyelte a sárga,

utána eredt a sárba.

Megörültek egymásnak,

kézen fogva futottak.

Játszottak és kergetőztek,

míg egy kút szélére értek.

Ittak, majd tovább futottak,

apró lábaik dobogtak.

Vidám volt a kirándulás,

követték a vágy sóhaját.

De besötétedett az ég,

zuhogott az eső, kopogott a jég.

Odavolt jókedv, izgalom,

vacogva ültek egy kispadon.

Nem volt már sárga, se kék,

összemosta őket a jég.

Átfázva, elázva, prüszkölve,

zölden mentek haza estére.