Nyári szellő, hová mész?

Parázsló ég alatt
virgonc szellő szalad.
Kitárom karjaim,
átfújja álmaim.

Forró a levegő,
jó hogy jössz, kis szellő.
Kinyitod szívemet,
üdítsd fel kedvemet!

Nyári szellő, hová mész?
Milyen kalandot remélsz?
Gyere, bújj az ölembe!
Elrejtelek örökre.

Virágpiknik

Annácskával, (egy napon),

elrepült a kalapom.

Kerestük, hogy hol lehet,

átnéztük a kék eget.

Vigasztalt a kisleány,

kezében egy tulipán.

Leültünk a szőnyegre,

s jót nevetett őkelme...

Sárból virág

Megláttam egy kis virágot,

ki a sárból alig látszott.

Mégis széppé tette a helyet,

ahol megszületett.

Óvatosan kikerültem,

engedtem, hogy rám nevessen.

Virítson, s legyen élmény:

elhozta a lelki békém.

Új lakás

A boltban felírat:

"Bundák, kabátok

kedvező áron!

Ne szalassza el!"

Arra száll egy moly,

s új lakásra lel...

Tavaszi vers
(Anyák napjára)

Tavasz van és virágzik a som.
Virágait mind neked adom.
Neked szól a pacsirta dala,
kicsalogat a nap sugara.

Szellő lobogtatja hajadat,
cirógatja kedves arcodat.
A természet neked újul,
esőcsepp is meg-megindul.

Hozzád érkeznek a fecskék,
hogy fészküket megkeressék.
Viszonzásul jókedved adod,
mosolyod, mely mindig rám ragyog.

​Összefonódás

Októberi ködben

árnyba zárt világ.

Összefonódott lelkünk

egymásért kiált.

Tűz

Lobbanó láng, pernye száll,

ős-parázslány táncot jár.

Magasba szökken fénye,

szikrát szór forró vére.

Belekap ág hajába,

lángol rőt szempillája.

Csókja perzsel, hajtja vágy;

elemésztő tűzvarázs.

Majd izzó karja búcsút int,

már fenn a légben, ott kering.

Aztán múltat feledve

tör ki a végtelenbe.